Nevezetességek, látnivalók

A műemlék épület a XVII. században épült, barokk stílusjegyekkel.

 A kert alapítója dr. Csíky Dénes ügyvéd, botanikus aki 1843. július 26-án született Gyergyószentmiklóson. A növénytan rajongójaként vásárolta meg a mai Csíky-kert területét, ahol 1884-ben hozzáfogott fák és cserjék ültetéséhez. A kert 1909-re készült el, ekkor 185 őshonos és tájidegen fának és cserjének adott otthont, ezek jegyzéke viszont nem maradt fenn. Tájidegen fákat is meghonosított a kertben. Később az arborétumot Gyergyószentmiklós városának adományozta, viszont amíg a város ténylegesen megkapta, a park gondoztlan maradt, állapota folyamatosan romlott. Az Országos Társadalomrendező Intézet gondnoksága alatt a park területén tüdőszanatóriumot nyitottak gyermekek számára, a kommunizmus alatt preventórium működött ennek helyén, amely  1980-ban megszűnt. 1980 májusában a Csíky-kertet védett területté nyilvánították. A 80-as években volt néhány próbálkozás a terület föltérképezésére, a fa és cserje fajok azonosítására, de ez nem sikerült teljes mértékben. 2008-ban Gyergyószentmiklós tanácsa 25 évre bérbe adta területet a Babes-Bolyai Tudományegyetem kihelyezett tagozatának. A Csiky-kertnek az évek folyamán több „gazdája” is volt, különböző intézmények, szervezetek is felvállalták egy időre a gondnokságát, több fejlesztési tervről is szó volt, de ezekből nem sok valósult meg. A város emiatt saját kezelésébe vette vissza az egykor szebb időket is megélt dendrológiai parkot.

A Szent Benedek Tanulmányi Központ Gyergyószentmiklós északkeleti részén, 870-970 m tengerszintfeletti magasságban a Csíky- kert elnevezésű természetvédelmi parkban helyezkedik el. A Csíky-kertet Dr. Csíky Dénes ügyvéd 1884 – 1909 között telepíttette, a Filep kútja körül 16 hektáros területen, a vidékre jellemző és más itt meghonosított fajokból arborétumot és gyümölcsöst hozott létre, amely egész székelyföldön egyedi. A ma is létező park árnyas fákkal, sétányokkal és padokkal csábít idilli és hangulatos időtöltésre.

A gyergyószentmiklósi örmény római katolikus templom  1730 és 1734 között épült egy 1650 körüli kőkápolna felhasználásával. 1748-ban fallal és kerek tornyokkal erősítették meg, plébániája 1769-ben épült. A barokk épület a város északkeleti részén, a Gyilkostó felé vezető út jobb oldalán áll.

A Gyergyói Múzeum szervezése már 1902-ben elkezdődött, de az összegyűjtött anyag 1944-ben, a háborús körülmények között megsemmisült. Az újrakezdés 1950-1951-re tehető, Tarisznyás Márton(1927–1980) és Karácsony János kezdeményezésére. Az első kiállítás megnyitása 1952-ben történt, még a régi Művelődési Házban, s az ezt követő években folytatódott a múzeum anyagának gyarapítása.  A gyűjteményt 1962-ben költöztették mostani helyére. A múzeum 1992-ben vette fel Tarisznyás Márton nevét. A főleg Gyergyószentmiklós környékét bemutató múzeumban figyelemre méltó néprajzi, régészeti, képzőművészeti, természettudományi gyűjtemény várja a látogatókat. Itt őrzik Karácsony János helyi festőművész és Elekes Vencel műgyűjtő hagyatékát  is: olajfestmények, akvarellek, grafikák, metszetek, szobrok, stb.). A múzeum udvarán szabadtéri részleg is található (tászoki róvásírásos kövek, malmok, vízifürész, régi boronaházak, gépek, járművek, régi erdőkitermelő mozdony, stb).

A XX. század elején építik, 1904-től 1960-ig a Városi Bíróság működik benne. 1992-től ismét eredeti rendeltetésének megfelelően a Bíróság kap itt helyet. Az épület helyén a Gyergyó fiúszék székháza állt. A Bíróságot 2008-ban újították fel.

A Gyergyószentmiklósi római katolikus templom a város legrégebbi műemléke, a Márton Áron utca 9-11. szám alatt található. Hargita megye műemlékeinek hivatalos jegyzékében műemlék épületként szerepel. Gyergyószentmiklós egyházközség már a 13-14. század fordulóján létezett. A korabeli dokumentumok először 1333-ban említették Gorgio néven. Gyergyószentmiklós egyházközség és templom ősi eredetére utal az 1428-ból származó Missale, vallásos misekönyv. 1567-ben a regestrumban Zenk Miklós néven 78 kapuval szerepelt. 1569-ben Gijergio Zent Miklós, 1602-ben Giorgio Szent Miklós, 1698-ban Gyergyó Szent Miklós néven jegyezték be. A város Szent Miklós tiszteletére szentelt templomáról kapta a nevét.

Gyergyószentmiklós szíve, az egykori Piactér ma Szabadság tér néven Erdély egyik legszebben parkosított kisvárosi főtere. A templom szomszédjában a volt Páli Szent Vince női apácazárda és leányiskola (Fogarassy Leánynevelő Intézet), ahol színjátszást, táncot és zenét tanítottak. A zárdát 1876-ban szentelte föl Fogarassy Mihály püspök. Az épületben ma állami iskola működik.

A református templomot (Szabadság tér 25.) 1895–99 között építették. Ehhez Szathmáry István ditrói főgondnok ajándékozott telket a város főterén. A templomot 1899 októberében Bartók György püspök szentelte föl. (A reformátusok a városban diaszpórában voltak és vannak. Borbáth Pál csíkszeredai református lelkész szervező munkája eredményeként a 19. században indult meg az egyházközség élete. 1899-ben a református gyülekezet 200 tagot számlált. A Gyergyói-medencében 1992-ben a reformátusok száma közel 1650 fő volt, közülük 1397-en éltek Gyergyószentmiklóson; 1999 novemberében 1394-en.)

Gyergyószentmiklós szíve, az egykori Piactér ma Szabadság tér néven Erdély egyik legszebben parkosított kisvárosi főtere. Mai képe a 19-20. század fordulóján alakult ki, amikor emeletes épületeket húztak a helyi kézművesek kezdetleges házainak helyére. Ezek egyike ma a városi kórház, egy másik a bíróság.